Nagyenyed - A kitartás városa

Erdély egyik legrégebbi városa. Noha Enyed közvetlenül a honfoglalás után már királyi birtok volt, első okleveles említése csak 1239-ból maradt fent. Vártemplomát 1333 és 1335 között építették. Az Árpád-kori várat a 14. és 15. században bővítették, nyolc torony őrizte. 1437-ben a parasztsereg elfoglalta, de rövidesen feladta. 1600. szeptember 17-én Mihály vajda, majd Basta is felégette. 1658-ban a tatárok rabolták ki, 1662-ben ide helyezték át Gyulafehérvárról a leégett főiskolát és kollégiumot.1704. március 13-án Rabutin gyújtotta fel, a város védelmében 30 diák esett el, emlékművük a Kápolna-dombon áll. Erről az időről szól Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa c. beszélye. A várost 1849. január 8-a és 17-e között az Axente Sever és Prodan Simion muzsnaházi pópák-vezette román felkelők elpusztították. A felkelők megrohanták Nagyenyedet, megközelítőleg 1000 embert mészároltak le, a híres kollégiumot pedig elpusztították. A környék magyar áldozatainak a létszáma közel 5000-re tehető. Nagyhírű református kollégiumát 1622-ben Bethlen Gábor alapította, ahol kiváló tanárok tanítottak, falai közül számos neves ember került ki. A Bethlen Gábor Kollégium legendás nevelőmunkája elismeréseképpen 2003-ban Magyar Örökség díjat kapott. A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye Nagyenyedi járásának székhelye volt. 1918-ban (megerősítve 1920-ban a trianoni békeszerződés által) Alsó-Fehér vármegye Románia része lett.

Nagyenyed (románul Aiud) megyei jogú város (municípium), Fehér megye székhelye Romániában, Erdélyben.